A pite meg is érkezett, és mivel Mrs Hudson, ez a rendkívül okos asszony azonnal felmérte helyzetemet az elcsípett pár szóból, ami jelenlétében elhangzott, diszkréten magamra hagyott, hadd birkózzak meg cikázó gondolataimmal. Bizony, nem volt egyszerű. Elhatároztam, hogy a megszokott módszeremet alkalmazom. Rendszerezés. Elfordítottam a fejem az újságcikkek felől, és először megpróbáltam egyéb teendőimet felvázolni. Először is, el kell, hogy menjek a Yardra írásos parancsért, melyet igen előrelátóan nem adtak ki korábban. Joggal kételkedhettek feladatom kivitelezhetőségében, azonban csodák csodájára mégiscsak szükség lesz arra a papirosra.

Meg kell keresnem Davis-t, és tisztázni vele néhány dolgot. Hogyan tudunk találkozni ezek után, valamint, hogyan kapok hírt az indulásáról, mert hiszen hamarosan támasz nélkül maradok ebben az ismeretlen környezetben. Meddig kell maradnom ebben a században, és egész pontosan hogyan adok jelet indulási szándékomról? Miképpen fog lejátszódni a visszautam, és kell-e valamilyen mintát, egyebet magammal vinnem? Bizony, rengeteg kérdés merült fel bennem, és tudtam, hogy ezek még csak gyarapodni fognak, de félő, csak akkor, miután már nem lesz kinek ezeket feltenni. Eljön hamarosan az az idő, amikor magam kell, hogy boldoguljak teljesen egyedül.

Most viszont legsürgősebb feladataim között volt, hogy elnézzek egy papíráru üzletbe, vagy vegyeskereskedésbe, ahol beszerezhetem azokat a hozzávalókat, melyek segítségével elképzeléseim szerint rendszerezhetem ezt az iszonyatos kazal papírt. Össze is szedtem magam, és még indulásom előtt megbizonyosodtam róla, hogy házvezetőnőnk tud-e erős tűt és cérnát biztosítani a számomra, majd bezártam az ajtót magam után. Sietve kocsit fogtam, és a Scotland Yardhoz hajtattam.

Bartont már nem találtam a helyén, azonban útba igazítottak, hol kaphatom meg a parancsot, és azt hamarosan elkészítették, melyet a rangidős tiszt alá is írt a számomra. Elindultam Davis irodája felé, de a folyosón szerencsére összetalálkoztam vele, mivel éppen indulófélben volt egy sajnálatos emberölés ügyében. Nem igazán tudott pontos időt mondani,

mikor találkozhatnánk, hiszen ez az eset most bizonyára sok idejét leköti majd. Elmondtam, hol találhat meg, és hogy feltétlenül, mint az unokabátyám jelentkezzen be.

Ezek után egy széles bevásárló utcát kerestem, ahol minden bizonnyal találok majd valami számomra megfelelő üzletet. Így is lett. A Yard által adományozott ellátmányból sikeresen beszereztem egy közepes méretű, keményfedelű, gerincénél textilszalaggal a lefűzhetőséget elősegítő rendszerező mappát, néhány előre vonalazott, méretben a mappával megegyező tartalomjegyzék nyomtatványt, tintákat kék, zöld, fekete, és vörös színekben, valamint a legkönnyebben kezelhetőnek tűnő tollhegyeket, szárat és itatós papírt. Bizonyára beletelik majd egy kis gyakorlásba ezeknek a kezelése, azonban nem bizonytalanodtam el. Lázba hozott az érzés, hogy valamit rendbe tehetek. Bizony, mint már említettem, ez az egyik vesszőparipám.

Visszatérve a Baker street-re Mrs Hudsontól átvettem a megígért tűt, erős cérnagombolyagot, és egy hosszú, illetve egy rövid szárú ollót.

Olyan módszert akartam alkalmazni a rendszerezésnél, mint egy jól kezelhető, felhasználóbarát számítógépes program esetében. Bármilyen szempontból lenne szükség az adatok vizsgálatára, a tartalomjegyzék kiválóan útba igazítson. Felületesen átfutva néhány újságcikket megállapítottam, hogy azok bizony bűneseteket mutatnak be. Természetesen, erre számítottam. Igaz, hogy ahonnan jöttem, nem volt szükség ezekre a manuális módszerekre, hiszen házkutatások esetén a szépnevű IRIS-t, azaz infravörös intelligens szkennert használtunk a papír alapú információ-hordozók vizsgálatára, azonban egy-két kivételes esetben alkalmazhattam már a tanulmányaim során megismert módszert az írott szövegek gyors értelmezésére, valamint a kulcsszavak kiszűrésére.

Ezek után kékkel húztam alá a gyanúba keveredett, illetve vád alá került elkövető nevét, feketével a helyszínt, vörössel a tanuk, és egyéb szóba került személyek nevét, és zölddel magát a cselekményt. Ezek után már sokkal áttekinthetőbb volt a papírkupac tartalma. Bár igazán jó voltam ebben, mégis késő estig ezzel töltöttem el az időt. Kedves házvezetőnőnk már csak nagyon aggódva engedett utamra, de megígértem, hogy keményen odasózok esetleges támadóimnak. Nem igazán nyugodott meg, de nem tűrtem ellentmondást. Haza kellett mennem a szállásomra, hiszen sem váltóruhám, sem tisztálkodó szereim nem voltak nálam, és ezekre, mint már korábban említettem, igen kényes vagyok.

Már félálomban mosakodtam meg, pedig hideg vizet használtam. Képtelen lettem volna ébren maradni, míg felmelegszik. Nem is bírtam átgondolni a nap történéseit, pedig ez volt egyik kedves elfoglaltságom, szinte ájultan zuhantam ágyba.

Másnap azonban korán keltem, még az ébresztő előtt, aminek ellátására egy fiatal cselédlány volt rendszeresítve, és a portán lehetett leadni számára a megbízásokat. Amikor a tegnapi események eszembe jutottak, lelkesen elmosolyodtam. Hiába tudtam, hogy ismét a maratoni bogarászós feladatommal kell foglalkoznom, mégis a várakozás a későbbi remélt kalandokra ezekkel a csodálatos társakkal, vidámságot töltött a szívembe.

Mrs Hudson örömmel tapasztalta, hogy még egészben vagyok, és nem marcangoltak szét az éjszaka sötét árnyalakjai. Bőségesen ellátott reggelivel, és kérésemre együtt költöttük azt el az ő szalonjában. Jókat nevettem Holmes-ról és Watsonról mesélt tréfás elbeszélésein. Nagyon közel kezdtem érezni magamhoz, bár ezt valószínűleg elősegítette, hogy már tudtam, milyen nagyszerű, és jólelkű teremtés is valójában. Ám sajnos véget kellett vetnem ennek a remek időtöltésnek, mivel még rengeteg munka várt rám.

Hozzá is láttam halogatás nélkül.

Igazán nem szerettem volna azt a hibát elkövetni, hogy bármelyik cikk hátoldalát durván megsemmisítem. Nem tudhattam, van-e jelentősége valamelyiknek. Így szépen apró kis papírdarabkákat vágtam ki, és a ragasztóval, amit kedves segítőm kotyvasztott a konyhában számomra, a kivágások hátán megerősítettem két-két pontot, melynél majd tűvel és cérnával át fogok szúrni, és így fogom felfűzni valamennyi papírt.

Ezután következett a tartalomjegyzék, aminek az elkészítése nem volt nehéz, csak időigényes, tekintve, hogy a korabeli toll elég esetlenül állt a kezemben, és a használatát megszokni beletelt egy kis időbe, és persze négyféle változatban készítettem el, négy színnel, különböző szempontok alapján.

Nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel, és örültem, hogy olyan korán hozzáfogtam ma a munkához, hiszen lehetséges, hogy holnap már Holmes és Watson megérkeznek, és nem szerettem volna félkészen fogadni őket. Azt sajnálattal állapítottam meg, hogy Davis nem tudott meglátogatni, bizonyára teljesen leköti az ügy, amivel foglalkozik.

Amikor az órára néztem, megdöbbenve láttam, hogy már éjjel egy órát mutat. Mrs Hudson valahányszor feljött hozzám nap közben, hogy enni, inni hozzon számomra, megtekintette, hogy állok, de soha nem kérdezte, meddig maradok. Ezek szerint, számára nem okozott problémát, ha itt töltöm az éjszakát, én viszont most nagyon kellemetlenül éreztem magam. Tudtam, hogy még ébren van, hiszen nem hagyott volna szó nélkül magamra. Sajnáltam szegényt, hogy így igénybe vettem, de kicsit bosszús voltam, hogy ilyen szorult helyzetbe kerültem. Fáradtan lebukdácsoltam a földszintre, és csendesen, suttogva kérdeztem:

- Mrs Hudson, fent van még?

Láttam rajta, milyen kimerült, bizonyára kihasználta az időt mindenféle tennivalóinak elvégzésére.

- Istenem, miért nem szólt, hogy ennyire elment az idő? Hiszen teljesen elcsigázott.- sopánkodtam.

- Láttam, hogy már nagyon jól halad, nem szerettem volna félbesza-kítani a munkáját. – mondta kicsit szégyenlősen, tudva, hogy nem vagyok teljesen elégedett a kialakult helyzettel. – Kérem, egy pillanatig se zavartassa magát, töltse itt az éjszakát. Nem engedhetem, hogy útnak induljon.

- Hát akkor, ha megoldható, elfogadnám a vendégszeretetét, mert most már bennem is lenne egy kis félsz egyedül a nyakamba venni a várost.- sóhajtottam beletörődően.

- Elhelyezem a Doktor Úr szobájában, hiszen nem valószínű, hogy az

éjszaka folyamán hazajönnének. És ha mégis, a kanapén alszik majd

az a drága ember. –nevetett huncutul.

Meglehetősen kínosan éreztem magam, hogy kitúrom Watsont a jól megszokott fészkéből, hiszen tudtam, hogy szereti a kényelmet, és a nyugodt pihenést. Abban viszont biztos voltam, hogy lovagiasan el fogja tűrni mindezt, ha egy hölgy nyugalmáról van szó. Eddig észre sem vettem, hogy igazából mennyire fáradt vagyok. Képtelen lettem volna egyetlen mozdulatra is. Hálásan rábólintottam hát a lehetőségre, hogy puha ágyban alhatok.

A háziasszonyunk gyakorlott mozdulatokkal gondoskodott ellátásomról, tiszta ágyneműt húzott, és a saját hálóruhái közül adott egyet a számomra.

Vizet hozott, hogy kicsit megmosakodhassam, erre szükségem is volt, mert a kezemen cafatokban lógtak a ragasztó maradványai, és négy fajta tinta csúfította el. A finom, meleg vízzel valamennyire eltüntettem a foltokat, és közben azon csodálkoztam, hogy úsztam meg, hogy össze ne piszkoljam a munkámat, de szerencsémre nem ejtettem sok pacát, és az itatós is segítségemre volt.

Tisztálkodás után belebújtam a csipkés, kellemes hálóingbe. Azonnal eloltottam a gyertyát, és mély álomba merültem.