Kettő

A Criminal Magazine szórakoztató rovatában olvastam arról, hogy megdöbbentő iratok kerültek elő a legendás detektívről, Sherlock Holmes-ról, aki mindig a bálványom volt, és nem tagadom most már, hogy nagy része volt abban, hogy végül zsaru lettem.

Az közismert tény volt, hogy Sir Arthur Conan Doyle leleményes fantáziájának terméke ez a nagyszerű figura, egészen addig, amíg nem kerültek a napvilágra olyan dokumentumok, melyek kétséget kizárólag bizonyítják, hogy valójában nagyon is létezett ez a férfi. Igazán kalandos volt a leírása, hogyan tárták fel ezeket a bonyolult összefüggéseket, azonban nem szeretném ezzel a történetemet nyújtani, és a cselekmény vonalát feleslegesen megszakítani.

Szememet szorosan behunyva szuggeráltam Hicks-et, hogy a számomra legizgalmasabb kort jelölje meg végül. Mikor végül megszólalt, valóban nem haltam meg, de kis híján elájultam.

- Dínók? Áh! Most 1894-ben tartózkodik, vagyis nem most, hanem 1894-ben. Magam sem értem igazán –vigyorgott zavartan. –Csakhogy  egy kis baj van készülőben. Sikerült beépülnie a helyi rendőrség kötelékébe, azonban nem olyan egyszerű az embernek magában tartania mindent, amit addigi életében megszokott, illetve megtanult. Eddig szerencséje volt, hiszen csak egyszer-kétszer szólta el magát, és csak egy közeli barátja, kollégája előtt, akinek végül sikerült elültetnie a gyanakvását, ha volt egyáltalán. Akkoriban az időutazás még csak fantasztikus regények, elbeszélések témája volt, így nem is gondolhatott ilyesmire. Ámde az ördög nem alszik!

Engem eközben valami furcsa áthatolhatatlan köd vett körül, nem is igazán hallottam már, hogy mit beszél.

- Eliza!

- Bocsánat, Főnök! -próbáltam összeszedni magam, nem sok sikerrel. -Miért is meséled el ezt most nekem? -kérdeztem reszketve.

Rövid szusszantás után nyíltan a szemembe nézett, és elmesélte, hogyan jutott arra a munkatársam, hogy a visszatérését fontolgassa. Miként jött rá, hogy feltűnést kelthet elejtett megjegyzéseivel, vagy akár egy olyan aprósággal, ha a kedvenc slágerét kezdi el dudorászni, amit persze még senki nem ismerhet. Végül arra a meggyőződésre jutott, hogy egy kevésbé feltűnő pozícióban kellene tovább folytatni ezt a teszt-munkát.

Valójában Davis ennek a vadonatúj találmánynak a tesztpilótájává vált. Nem egyéb volt munkájának célja, mint felderíteni, milyen következményekkel járhat az emberi szervezetre, illetve környezetére ez a drasztikus beavatkozás.

Ezt azonban veszélyeztetni látszott az a tény, hogy kiváló tehetségével túl nagy sikert kezdett aratni a munkájában.

- És végül a Time-transport arra a következtetésre jutott, hogy másik embert kell helyette odaküldeni, vagy máshova …Azonban az látszik jónak, hogy ugyanoda, illetve ugyanakkorra utazzon az új jelölt, hiszen Davis már előkészítette a terepet azzal a sztorival, hogy unokahúga nagyon érdeklődik a rendőri munka iránt, és mivel a nyomozónők már elkezdtek működni a Yard-nál, kijárt neked egy állásinterjút.

- NEKEM? -Ordítottam belül, de csak egy rekedt sóhajtásra futotta erőmből, mivel az teljesen elveszni látszott valahol az idő rejtelmeiben, ami borzongató titkaival előttem állt. -És mégis mindezt hogy közölte veled?- hitetlenkedtem még mindig.

Hicks azonban most, hogy már elmondta a legfontosabbat, sokkal nyugodtabban közölte velem:

- Mindent idejében meg fogsz tudni. Persze csak akkor, ha érdekel a dolog. Azonban figyelmeztetlek, ha nem vállalod, akkor sem adhatod elő a legapróbb részletét sem a világon senkinek.

- Igen, uram! -de már tudtam, hogyne tudtam volna, hogy repülök, szállok, vagy ki tudja, mit csinálok majd a múltba, és ezt senki nem veheti el tőlem.