|
5. fejezet Tears and rain
2008.01.23. 13:01
Tears and rain
- Az égre kérem, kisasszony, mondja el, mi történt!
Isabel azonban csak tovább zokogott. Holmes meglehetősen kínosan érezte magát; hiába szokta meg lassan a sírás hangját a füle, kétségbeesett lányok gyámolításához nem értett. Ráadásul a kisasszony nem kért a gyámolításból. Semmi jelét nem mutatta, hogy bárki emberfiára szüksége lenne.
Holmes a kisbaba miatt kémiai kísérleteivel kiszorult otthonról. Nem csak Mrs Hudson megrovó pillantásai, hanem az egy-egy hangosabb reakcióval járó próbálkozás után felhangzó bőgéshullámok késztették erre. Magában sajnálattal megállapította, hogy a kislány ugyan zenekedvelő, de a kémiát valószínűleg nem fogja szeretni. Így aztán újabban egy kórházban végezte a kutatásait a Baker Street helyett.
Azon a délutánon szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Esernyővel a kezében, ráérősen, gyalog indult haza. Persze, foghatott volna egy kocsit, de ő úgy döntött, inkább átvág a parkon. (Ha netán találkozna egy felelőtlen Tavasz kisasszonnyal, sietve hazaküldi... Ezt azonban be nem ismerte volna magának. Na jó... Egy kicsit. Gyermekeknek semmi keresnivalója ilyen időben az utcán. Vagyis... Elég legyen! Mi ez az érzelgősség?)
A lány észre sem vette, csak mikor megszólította. Akkor viszont azonnal futni kezdett, vaktában, bele a világba. Holmes először megdöbbent, aztán rohant utána.
The rain was like a little mouse,quiet, small and grey..."/Elizabeth Coatsworth: Rain Poem/
Szaladó léptek. Előre, előre, a végtelenbe...
A lépések előre lökik őket, mégis mintha hátra mennének. Húzza őket, vonja, vonszolja, tépi, markolja, szorítja... Rángatja, mintha a szívét fogná; senki sem tudja, hova viszik, csak megy, mert keservében mást nem tehet...
Lassan loccsannak. Minden vizes, minden sáros. Minden szürke.
Mintha sose akarna újra kisütni a nap.
I wish the sun would come and stay.
I do not like a rainy day." /William Wise: Rainy Day/
Egy lányt, aki a könnyektől nem lát, aki lassan fut, aki megbotlik, aki elcsúszik, azt könnyű utol érni.
Holmes a lány sarkában volt. Pár pillanat hiányzott ahhoz, hogy elébe vágjon, elkapja, megállítsa, kifaggassa... Isabel akkor botlott meg. Minden összefolyt előtte, azt se tudta, hova lép, és hogyan.
Mégsem esett el.
Sherlock elkapta és megtartotta. A leány nem zuhant a sárba, nem feküdt a földön, nem ütötte meg magát, bokáját se ficamította. Mégsem számított. Már úgyis a mélyben fuldokolt. Ő már lezuhant.
Such a lot of waterComes down with the rain!" /Marchette Chute: Showers/
Holmes tartotta, sőt szorította a lányt, aki tehetetlenül vergődött, szabadulni akart, futni tovább, értelmetlenül... Az eső pillanatok alatt csuromvizessé áztatta a ruhájukat, Isabel zokogott, hatalmas szemeiben könnyek ültek, kigördültek... Mindenhonnan csak a víz folyt - égből, szemből... Sírt minden, siratta a világ a boldogtalanságot.
- Mi a baj, Miss Clairmont? - próbálkozott újra a férfi. A leány szinte a karjába csuklott, feladta a kapálózást, hogy aztán újult erővel folytathassa.
- Nem vagyok Clairmont, nem! - sikolyként hatott a kijelentés, tagadta, és látszott rajta, hogy fáj ez a tagadás. - Nem vagyok Clairmont, nem tartozom sehova... csak azt nem tudom, hogy mit rontottam el... és, hogy ki vagyok én... és, hogy miért nem lehet engem szeretni... de a lét legalapvetőbb kérdésein kívül nincs semmi baj... - hisztérikusan felnevetett, görcsösen kacagott, miközben a bőgés is rázta, fojtogatta, csuklott, fuldoklott, és tehetetlenül küzdött. Holmes erősebben fogta a karját, majd óvatosan megrázta, hogy kicsit magához térjen.
- Kérem, kisasszony, próbálja meg elmondani!
- Nem próbálom! Mert nincs értelme... annyira nincs értelme... mint semminek a világon... mint nekem a világon... - Lábai ismét felmondták a szolgálatot. Elájult, mintha tényleg olyan semmi lenne, ahogy mondta...
Mit tehet ilyenkor egy úriember? (Ilyenkor, értsd.: a zuhogó eső közepén egy ájult nőt tart a karjában, akit egyszer megsértett, és gondolatban csak gyermeknek nevezi.) Semmiképp sem dilemmázik, hanem megmutatja az erejét, miszerint a legcsekélyebb erőfeszítésébe sem kerül egy magatehetetlen lányt felkapni...
És Holmesnak valóban nem kellett erőlködnie. Szinte repült Isabellel, ki a parkból, kocsit fogni...
- A Baker Streetre!
Az ember lelke, önbecsülése összetörhet. Az ember eshet ideglázba a nyomás miatt. Az ember kaphat tüdőgyulladást, ha nem marad egyetlen ruhadarabja sem szárazon.
A bánatba bele lehet betegedni.
A bánatba bele is lehet halni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
