2.

Fiatal lány ült a szófán. Haja sötétvörös, arca barátságos. Zöld macskaszemeivel érdeklődve nézett a detektívre, aki most úgy tett, mintha nem is érdekelné, miért van itt a látogató.

-         Én dr. Watson vagyok. Kérem, mesélje el, mi járatban van.

-         Számíthatok a diszkréciójára, doktor úr?

Holmes elfordult az ablaktól és lehuppant egy székre.

-         Watson-nál diszkrétebb embert nem ismerek, kisasszony.

-         Rendben van. A nevem Hilda Jennings. Tanítónőként végeztem, és három éve vagyok nevelőnő a néhai Lord George Henderson özvegyénél, akit két éve vett el feleségül Lord Edward Bertram.

-         Bertram? – kérdezett vissza Watson.

-         Tudja Watson, a politikus. Művelt, szórakoztató és intelligens ember hírében áll. És nagyon fiatal: ha jól tudom, 35 éves.

-         36. – szólt közbe a lány.

-         Ó, köszönöm. Ha emlékeim nem csalnak, rendkívül fontosnak tartja a külfölddel kiépített kapcsolatok ápolását és újak kötését, továbbá a gazdaság korszerűsítésének egyik élharcosa.

-         Így van, Mr. Holmes.

-         Igazán rokonszenves embernek tűnik. – mondta Watson.

-         Valóban az. – helyeselt a vendég. – Ez azonban nem mondható el a feleségéről, Lady Catherine-ről. Hideg és kimért, ami nem lenne akkora baj, azonban pénzéhes is. Nyílt titok az alkalmazottak körében, hogy csak a pénzéért ment hozzá Lord Bertram-hoz. Miután Lord Henderson meghalt, a Lady-nek szüksége volt valakire, aki fedezni tudja igényeit. Rátalált a megfelelő áldozatra. Lord Bertram csak a munkájának élt, és magányos volt. Az özvegy csinos és okos asszony, az ujja köré csavarta a férfit, ő pedig örült annak, hogy lett családja. A boldogság nem sokáig tartott, de úgy tűnt, Lord Bertram beletörődött abba, hogy ha szerelmet nem is kapott az élettől, legalább van, aki hazavárja. De az nem a feleség, hanem a gyerekek. Daniel 5, Elisabeth pedig 8 éves. Nagyon szeretik mostohaapjukat, és az érzés kölcsönös. Úgy viselkedik velük, mintha a sajátjai lennének. Az úr sokat van távol, munkája miatt. Olyankor a gyerekek mindig velem vannak. A Lady, társadalmi kötelezettségeire és fontos elfoglaltságaira hivatkozva nem nagyon törődik velük. Sokkal inkább foglalkoztatja James Burston, Lord Edward egyik barátja. Mr. Burston ügyvéd, és igencsak jól megy sora. Rendszeresen meglátogatja az úrnőt, kicsit többször annál, minthogy egy kedves barát tenné. Ha értik mire gondolok…

Holmes halványan elmosolyodott.

-         Értjük, mire gondol. Kérem, folytassa.

-         Az utóbbi egy hónapban Lord Edward elég sokat tartózkodott otthon, de a legtöbbször bezárkózott az irodájába. Ideges volt, szótlan, a gyerekekkel sem nagyon beszélgetett. Őket ez nagyon zavarta. A feleségét nem. Amikor rákérdeztem a dologra, az asszony leteremtett, hogy nem tartozik rám, és törődjek a magam dolgával. A férjének sok a munkája, és fáradt. Ennyi.

-         Utal bármi is arra, hogy más is lehet a dolog mögött, mint a fáradtság? – kérdezte a doktor.

-         Csak a megfigyeléseimre és a megérzéseimre tudok támaszkodni. Korábban, amikor Lord Bertram otthon volt, sokat beszélgettünk. Amikor a gyerekek játszottak a kertben, és én figyeltem őket, leült mellém és beszélgettünk. A munkájáról, a gyerekekről, a zenéről, könyvekről, mindenről. Többször mondta, hogy olyan jó velem beszélgetni, mert megnevettetem, és mert megnyugszik mellettem. Igyekeztem figyelemmel követni politikai tevékenységét és ennek nagyon örült. Sokszor felsóhajtott, hogy bárcsak a feleségével is ilyen jól megértenék egymást.

A lány szünetet tartott. Nagyot sóhajtott, majd folytatta.

-         Idővel többet éreztem Lord Bertram iránt, mint amennyit egy nevelőnő érezhet az iránt, aki alkalmazza. Ez megnehezítette a dolgomat, de elfedtem az érzéseimet. Megelégedtem a jóbarát szerepkörrel. Sajnos az érzéseim nem csillapodtak, csak erősödtek. Valahányszor megláttam a Lady-t Mr. Burston-nel, vagy Lord Edward-ot hullafáradtan hazaérkezni, megszakadt a szívem.

Holmes felállt a székből, és az ablakhoz ment.

-         Ez egy nagyon szomorú és szentimentális történet, de nem értem, miben segíthetnék én.

-         Lord Bertram hagyományosan jó kapcsolatokat ápol német politikusokkal és üzletemberekkel. Többször is kezdeményezte, hogy Anglia és Németország jobban fogjon össze, mint politikai, mint gazdasági téren. A tárgyalásokon többször részt vett Mr. Burston is, mint jogi szakértő. Egyszer, amikor az ügyvéd úr nálunk volt, meghallottam, hogy veszekednek. Lord Edward soha nem emelte fel a hangját. Éppen a kertben voltam, amikor hallottam, hogy az úr felkiált: „Afrika?” Folyton csak azt hajtogatta, hogy erről szó sem lehet, és ez veszélyes. „Nem használhatom ilyesmire a politikai befolyásomat. Tudom, hogy sok pénz jönne be belőle, de ez akkor sem tisztességes.” Mr. Burston megpróbálta lecsillapítani, de akkor már érdekelt, miről van szó és – szép dolog, nem szép dolog -, megálltam hallgatózni. Mr. Burston ecsetelte, hogy ez teljesen törvényes dolog, ugyan néhányaknak nem fog tetszeni, de ez csak részletkérdés. A többit már nem hallottam, mert mennem kellett a gyerekekhez.

Holmes hallgatott, majd megszólalt.

-         Hol van most Lord Bertram?

-         Itt van Londonban. Tegnap érkezett, és várhatóan két hétig fog itt tartózkodni.

-         Ön hogyhogy nem a gyerekekkel van?

-         Azért, mert a Lady elbocsátott. Tegnap, miután a Lord eltávozott.

-         A férje tud erről?

-         Nem hinném. A gyerekeknek is azt kellett mondanom, hogy önszántamból jöttem el.

-         Mit gondol, a Lady rájöhetett arra, hogy Ön tud a férje ügyeiről? – szólalt meg Watson.

-         Nos az asszony azt hozta fel indokként, hogy a gyerekek túlságosan kötődnek hozzám, és én is hozzájuk. Azt már csak mellékesen tette hozzá, hogy a férje is inkább tölti velem az időt, mint vele. Ami nem zavarná, ha nem vetne rossz fényt a házasságukra.

Hilda felállt és Holmes-hoz ment. A detektív szembe fordult vele. A lány hangja nagyon komoly volt, szavait lassan, megfontoltan formálta:

-         Azért fordulok Önhöz, Mr. Holmes, mert attól tartok, hogy Lord Edward olyan ügybe keveredett, amely nem csak őt teheti tönkre, de súlyos diplomáciai bonyodalmakat is okozhat. Itt most nem csak a Lord iránt táplált gyengéd érzelmeim sugallta dologról van szó, hanem egész Angliáról.

Holmes mélyen a lány szemébe nézett, de ő tartotta a pillantását. Másodpercekig álltak ott, végül a férfi megszólalt.

-         Mit is mondott, hol van Lord Bertram londoni lakása?