1.

A nyár kellemes, enyhe időjárással köszöntött be Londonba. Már kora reggel zsúfoltak voltak az utcák: az emberek piacra és munkába siettek, a lovak patái kopogtak a macskaköves utcákon, a rendőrök füttyszóval utasították rendre a rohangáló utcagyerekeket, a rikkancsok a legújabb szenzációkat kiáltották világgá.

Sherlock Holmes, szokásától eltérően, már ébren volt, elfogyasztotta reggelijét, és pipázva az utcát figyelte. Hamarosan kopogtattak.

-         Szép jó reggelt, Holmes!

-         Á, jó reggelt Watson! – üdvözölte barátját kézfogással a detektív. – Kér teát, Watson? Azonnal csöngetek Mrs. Hudson-nak!

-         Köszönöm, elfogadom.

-         No, és mi járatban, kedves Watsonom?

-         Gondoltam, megnézem hogy van a nagy Sherlock Holmes. Igencsak jókedvében találtam, ez szokatlan Öntől.

-         Ugyan, Watson. Elismerem, néha egészen nehéz velem, de nem vagyok annyira elviselhetetlen ember.

Watson felhúzta a szemöldökét, de Holmes ügyet sem vetett rá, inkább az éppen nyíló ajtó felé fordult.

-         Áh, Mrs. Hudson, legyen kedves, hozzon nekünk teát!

Holmes leült a kandalló elé és megtömte pipáját.

-         Tudja, Watson, érzem, hogy hamarosan valami érdekes megbízatást fogok kapni és ettől vagyok feldobva. Képzavarnak tűnik, de számomra a munka jelenti a felhőtlen szórakozást.

Miközben a két férfi kedélyesen csevegett, a Viktória pályaudvarra befutott egy vonat. Az egyik, vonatról leszálló utas megigazgatta ruháját, majd a pályaudvar előtt egy kocsira szállt. A kocsisnak csak ennyit mondott: Baker Street 221/B.