9. fejezet

                    A vendég akcióba lép

Másnap kora reggel mindannyian fent voltunk. Holmes elkísérte az idős házvezetőnőt a vasútállomásra. Mielőtt elhagyta volna a házat, a hölgy félrevont és ezt suttogta.

-         Tudom, kedveském, hogy ügyes és okos lány vagy, de azért vigyázz Mr. Holmes-szal. Ha esetleg egy-két napnál tovább bezárkózna a szobájába, szólj dr. Watson-nak.

Éppen válaszoltam volna, amikor a detektív kiáltott, hogy indulniuk kell. Átöleltem Mrs. Hudson-t és elbúcsúztam tőle. Miután elhajtattak, becsuktam a bejárati ajtót és a hajnali ébresztő ellenére határtalan jókedv lett rajtam úrrá. Fel-le ugráltam és rohangáltam a lépcsőn, majd beszáguldottam és fütyörészve nekiláttam reggelit készíteni. Mikor végeztem, megérkezett Holmes is. Feltálaltam a reggeli, ő pedig leültetetett az asztalhoz.

-         Nos – szólalt meg újságjába temetkezve – úgy tűnik, most Ön a ház úrnője.

Nem értettem dolgot.

-         Azt hittem, Ön a ház ura.

Felnevetett.

-         Ó, csak szeretnék az lenni! Ha Mrs. Hudson nem lenne, én sem tudnék dolgozni. Főz, mos, takarít, rendben tartja a házat, így nekem csak a munkámra kell figyelnem. Nélküle azt se tudnám, hol áll a fejem.

-         Hmmm, nem tudtam, hogy ekkora felelősséget vállalok magamra.

Komoly tekintettel rám nézett.

-         Talán megijedt?

Közelebb hajoltam és rezzenéstelen arccal feleltem.

-         Én ugyan nem! Sőt! Most kezdem igazán élvezni!

Néhány másodpercig tartotta a pillantásom, majd visszatért az újságjához és csakúgy, „mellékesen” megjegyezte:

-         Már azt hittem, csalódnom kell Önben.

Éppen akkor kortyoltam bele a teámba, amit így majdnem félrenyeltem, és csak köhécseléssel tudtam újra levegőhöz jutni.

Holmes rámnézett.

-         Jól van?

-         Igen. – nyögtem ki végül. – Csak félrenyeltem.

-         Vigyázzon magára, most hogy Mrs. Hudson elutazott, nem tudom kegyedet nélkülözni.

-         Még jó, hogy nem csak a hasznomat lesi. – jegyeztem meg.

Felhúzta egyik szemöldökét.

-         Miért? Gondolja, hogy az élet más területein is nélkülözhetetlen számomra? – éreztem hangján a játékosságot.

Nem szóltam semmit. Felálltam, tálcára pakoltam a tányérokat, majd  - magam sem tudom, honnan szedtem a bárotságot – odamentem a férfihoz, lehajoltam, egészen közel a füléhez és ezt egészen halkan, ezt mondtam.

-         Sohasem lehet tudni, Mr. Holmes.

Mélyen a szemébe néztem néhány pillanatig, aztán méltóságteljesen és huncut mosollyal kivonultam a szobából. Amint becsuktam az ajtót, éreztem, ahogy elönti a fejemet a vér. Jelzéseim, úgy vélem, egyértelműek voltak. Vagy komplett hülyét csináltam magamból, vagy beindítottam a gépezetet. A választ akkor még nem tudtam.