6. fejezet

                          Beilleszkedés

Az elkövetkezendő néhány napban nagyon sokat tanultam a viktoriánus háztartási munkákról. Mrs. Hudson örömmel vette, hogy tudok főzni, mosni és a varrást is egész könnyen megtanultam.

Holmes távozása után két nappal a szalonban ültem és varrtam, amikor kopogtattak.

-         Szabad!

Watson lépett be.

-         Jó napot, Miss Smith!

Annyira megörültem a doktor látogatásának, hogy felugrottam a székből, mindent ledobtam az ölemből és a nyakába ugrottam.

Amikor aztán eszembe jutott, hogy mit is csináltam, elhúzódtam és zavartan mosolyogtam.

-         Elnézést, doktor Watson. Tudom, hogy ez most illetlenség volt.

-         Semmi baj, Miss Smith…

-         Sarah.

-         Sarah. Jól esik, hogy örül a látogatásomnak. Mindenképp jöttem volna, meg aztán Holmes is megkért rá, hogy látogassam meg.

A detektív nevének említésére nagyot dobbant a szívem, de az arcom rezzenéstelen maradt.

Leültünk a kanapéra.

-         Egy teát, doktor Watson?

-         Igen, kérek.

Csengettem Mrs. Hudsonnak, aki nemsokára hozta is a forró italt. Miután kiment, Watson mosolyogva így szólt:

-         Látom, már egészen otthonosan érzi magát.

-         Ahol ilyen jól bánnak az emberrel, nem nehéz.

-         Pedig Holmes-szal nem mindig egyszerű kijönni.

-         Egyelőre még semmi probléma nem volt. Elég jól tudom kezelni az embereket, valószínűleg vele is elboldogulok. Hogy őszinte legyek, pont azért élvezem Mr. Holmes társaságát, mert nehezen kifürkészhető. Alig mutatja ki az érzelmeit, közben viszont ki tudja mi játszódik le a fejében.

-         Nos, Sarah, ha így folytatja, jobban fogja ismerni őt, mint én. – erre mindketten felnevettünk.

A doktor maradt vacsorára is. Rengeteget beszélgettünk. Nagyon jól esett a társasága. Miután kikísértem, kopogtattak a bejárati ajtón.

Kinyitottam. Egy férfi állt ott.

-         Jó estét, táviratot hoztam Miss Sarah Smithnek!

-         Én vagyok az.

Átvettem, majd elindultam fel a lépcsőn. Ki írhatta? Holmes!

Ott a lépcső közepén kibontottam a borítékot és olvasni kezdtem.

Október 2-án, este 10 körül érkezem.

SH

Az holnap van! Leszaladtam és értesítettem Mrs. Hudsont. Bosszankodott, hogy miért nem tud korábban érkezni, de megnyugtattam, hogy majd én megvárom Holmest, csak pihenjen.

Akkor éjjel nem sokat aludtam, és másnap is folyton csak ide-oda mászkáltam. Nagyon lassan teltek az órák. Végül mégiscsak eljött a 10 óra. Szinte percre pontosan a bejelentett időben hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Felhúztam a szoknyámat és leszaladtam a lépcsőn.

-         Jó estét, Mr. Holmes! Isten hozta itthon!

-         Jó estét, Sarah! Ön még ébren van?

-         Igen, mondtam Mrs. Hudsonnak, hogy majd én megvárom Önt. Ő már lefeküdt aludni.

Közelebb hajolt.

-         Megint dohogott amiért későn érkezem, ugye? – suttogta.

A közelsége miatt csak ennyit tudtam kinyögni:

- Aha.

Megmelegítettem a vacsorát és feltálaltam a szalonban. Miközben evett, Holmes az elmúlt napokról kérdezgetett, mivel és hogyan töltöttem. Én részletesen elmondtam mindent.

Amikor végzett az evéssel, a tálcára pakoltam a tányérokat.

-         Mrs. Hudson ma megint kitett magáért.

Elmosolyodtam.

-         Ezt én főztem.

-         Ön? – meglepetés érződött a hangjában.

-         Igen, én. Örülök, hogy ízlett.

-         Nos, ha nem vigyáz, lecserélem Mrs. Hudsont Önre.

Felhúztam a szemöldökömet.

-         Ez minden vágyam.

Elindultam az ajtó felé, amikor Holmes utánam szólt:

-         Sarah! – közelebb jött.

-         Igen? – megfordultam.

-         Holnap van valami dolga?

-         Nincs. Miért?

-         Arra gondoltam, hogy itt az ideje kimozdulnia. Megmutatnám Önnek a várost. Persze csak ha lenne kedve hozzá.

Majdnem ledobtam a tálcát.

-         Ezer örömmel.

-         Remek. Jó éjszakát!

-         Jó éjt, Mr. Holmes!

Remegő lábakkal jöttem ki a szobából. Aznap éjjel sem aludtam túl sokat.