A Sherlock Holmes - jelenség

 avagy

Mit szeretnek a nők Sherlockban?

Feltehettem volna úgyis a kérdést, hogy mi az, ami létrehozza az újabb és újabb írásokat róla. Hát, igen. Az örök és megválaszolatlan kérdések egyike, mely szöget ütött a fejembe ( az olyan triviális kérdések mellett, hogy mi értelme az életnek meg hasonlók).

Akkor kezdjük talán a legelején. Hogy is néz ki, Sherlock Holmes valójában. Az egyik leghitelesebb forrásnak, Dr. Watson leírása tűnik, mely szerint Holmes hat láb magas (kb 180 cm), szikár termetű, könnyed járású figura. Szúrós, szürke szeme, vékony, merész metszésű orra, szögletes álla elszánt kifejezést kölcsönöz arcának. Keskeny, sápadt arc; nagy homlok; fekete haj; dús és sötét szemöldök; vékony, határozott száj; gyors beszéd és magas, metsző hang jellemzik.

Valljuk meg őszintén, ezek alapján Holmes nem egy Adonis és ezt még a The Strand magazin grafikusa is erősítette rajzaival a detektívről.

Azonban most is, mint minden hős esetében, Hollywood mondta ki a végső ítéletet: Sherlock Holmes igazi férfi, méghozzá nem is akármilyen. Azzal ugyanis, hogy Holmes szerepére olyan sármos és karakteres színészeket választottak, mint Roger Moore, Basil Rathborne, Richard Roxburgh vagy éppen az örök kedvenc Jeremy Brett, eloszlattak minden sztereotípiát arra nézve, hogy a detektív nem éppen egy férfias jelenség a szó  klasszikus értelmében. És igen, leginkább ezek a Hollywood- i filmek szolgának táptalajul egy, a napjainkban olyannyira népszerű új, irodalmi műfajnak, a fanfiction -nek.

A rajongók, valamiért nem értik, hogy egy férfi, aki okos, szexi, intelligens, miért nem talált soha párt magának. Egyre másra születnek a jobbnál jobb írások arról, hogy kedvenc detektívünk soha sem volt magányos. Lassan már egy egész háreme gyűlik össze a szebbnél szebb ügyfelekből, akik segítségért menekülnek hozzá és menthetetlenül belebonyolódnak a Holmesba, akinek , férfi lévén, kis idő kell ahhoz, hogy leessen, mit is érez valójában a szeretett nő iránt stb.

Megjelennek a most oly népszerű, napjainkból a viktoriánus Angliába, legtöbb esetben egyenesen Sherlock hálószobájába pottyant hölgyek, akik kétségbeesve keresik az utat haza, saját idejükbe. A többit, ugye már nem kell elmondanom. Mindenki tudja, hogy itt következik a klasszikus ,, Tudnom kell, hogy hogy érez irántam, Mr. Holmes” szöveg a nő szájából és a kezdeti elutasítás a detektívtől.

De vajon, miért van ez a jelenség? Miért érzik az írók, hogy valamilyen úton – módón társ kell kedvencüknek? A válasz pofon egyszerű. A nők szeretik a magányos farkasként beállított férfiakat. Kihívást jelent számukra meghódítani egy ilyen férfit. Úgy érzik, azzal, hogy nincs mellettük  egy társ, gondoskodni kell kedvencükről.

És valljuk meg, a lehető legjobb módját választották a gondoskodásnak.

A cinikus, szarkasztikus, a nőktől elzárkózó férfiaknak általában okuk van arra, hogy ilyenek és az írók ezt az okot próbálják megtalálni a műveikben. És teszik mindezt olyan sikerrel, hogy egy-egy írásukkal újabb és újabb rajongókat ihletnek meg, hogy ők is fejtsék ki véleményüket, írják meg érzéseiket egy újabb műben. Hála az Égnek, ettől jött létre az a körforgás, ami még most is életben tartja a Holmes- legendát.

Ennyit a külsőről, most pedig térjünk rá a sokkal, de sokkal fontosabb belsőre.

Első ránézésre Sherlock kőszívű fickónak látszik, akinek egyetlen csúnya nézésére a gonosz bűnözők nem keresnek több kiutat, hagyják, hogy a bilincs, akár egy formás karperec a csuklójukra kattanjon. De nem! Aki nem felszínesen olvassa a Holmes – könyveket, az látja a saját szemével is, hogy Sherlock mélyen érző ember. Képes egy szegény koldussal is úgy bánni, mintha király lenne és akár egy herceget is úgy kezelni, mint egy koldust. Nem tesz társadalmi különbséget az emberek között. Nem a pénzük alapján sorolja őket különböző osztályokba, hanem erkölcsük és tartásuk alapján.

Személyiségében olyan kettősség mutatkozik, ami mindnyájunkban megvan, csak próbáljuk őket elfojtani, míg ő szabadjára engedi azokat. Ez pedig az önzés és a mérhetetlen odaadás kettőssége. Gondoljunk csak bele, hányszor fordult elő a történetekben, hogy kedvenc detektívünk komplett hülyének titulált mindenkit maga körül a történetben, beleértve legjobb barátját Watsont is. Az egyik pillanatban mindent csak magának és magának akar. Ám hányszor és hányszor volt olyan, mikor  a doktornak szüksége volt segítségre, ő ott volt mellette és ez igaz fordítva is.

Holmes rossz szokásai, a dohányzás és a drogok csak még emberközelebbivé teszik őt, megmutatva, hogy ő is ember és neki is vannak érzelmei. Az egyik pillanatban még a depressziótól mozdulni sem képes, míg a másikban már energikus és majd kicsattan a boldogságtól és az elégedettségtől.

Sherlock Holmes a viktoriánus korszak szuperhőse. Megmenti a jókat és megbünteti a gonoszokat. De vajon tényleg csak ennyi lenne? Nem, egyáltalán nem. Én azt hiszem, mindenki szívében létezik egy Sherlock Holmes, ami csak az övé. Hogy vaslogikával rendelkező gondolkodógép-e mindössze, vagy egy  érzelmeiben elveszett, kissé bizonytalan férfi, akinek szüksége van valakire, aki kihozza belőle a legjobbat ezt mindenki maga dönti el. És ez az, ami tovább élteti a Sherlock Holmes- legendát. A rajongók odaadó szeretete.