1.

A nő!

- Igen különös eset ... törte meg Mr Sherlock Holmes jellegzetes hangjával a kis szoba délutáni csendjét.

- Nos  Lestrade felügyelő egy igen erédekes ügyben nyomoz ...ami mint mindig, most is meghaladni látszik a képességeit.

Sherlock Watsonra  nézet és a két férfi a szokásos,  a hölgyek által jól ismert pillantást vetett egymásra.

- Tudod kedves - vágott közbe  Brumi- nem kéne ennyire lenéznetek szegény felügyelőt, ami tőle telik azt megteszi.

- Pfff...fújtatott Sherlock. Drága Watsonom, látja ilyenek a nők.

Erre a mondatra az összes jelenlévő hölgy felkapta a fejét.

-Na kezdődik a szokásos férfisoviniszta előadás. - mondta Medi. Mire Sherlock a jól megszokott ravaszul mosolygó tekintetével belevágott az elemzésbe.

- De igazán hölgyeim, mire fel ez a felháborodás. Inkább ha megengedik elmesélném az esetet.

Watson felpattant és az íróasztalról felkapva a jegyzetfüzetét és a tollát máris készen állt a tények lejegyzésére.

- Tehát...kezdte Sherlock, fel s le járkálva a szobában. Kedden este brutális módon meggyilkoltak egy igen jómódú, tisztes hírnek örvendő hölgyet, aki éppen a színházból tartott hazafelé.

- És mi a  véleményed apu? - kérdezte Picúr.

- Nos, nem szeretnélek untatni benneteket a  a száraz tények elemzésével, tehát a hölgyröl kiderült, hogy valójában egy három éve eltűntnek hitt asszony, aki elmenekült brutális férjétől.

- Akkor biztosan a férje volt az. - mondta Angie.

Sherlock szeme megcsillant.

- Talán - folytatta Angie - rájött hol bújkál a felesége és bosszúvágyból gyilkolta meg.

- Igen ez kézenfekvő lenne. - válaszolta Sherlock.Íme a méltán hirhedt női logika Watson.

- Persze te nyilván mást gondolsz. - jelentette ki Munkuci kissé dühös hangon.

- Őszintén szólva - mondta Sherlock, miközben rágyújtott kedvenc pipájára -  véleményem szerint ez a kézenfekvő megoldás, bár még nem láttam a helyszínt így csak azokra a tényekre támaszkodhatok amiket ismerek.

- És ha egy nő gyilkolta meg? - kérdezte Medi.

- Hogy egy nő?

- Igen miért is ne. - Kapta fel a fejét Lulu, minden nőnek vannak riválisai.

- Atya úr Isten. De, ez az én hibám. Elfelejtettem közölni önkkel milyen szörnyű módon végezte az az asszony.

- Tehát a férfi nyilván követte...

- Vagy a nő.

- Szóval amikor a sikátorhoz értek a pasas...

- Vagy a nő.

- Tehát a gyilkos...

- Vagy a gyilkos nő.

- Kedveseim elég ebből...esküszöm nem értem miért ragaszkodnak ehhez a felettéb kétséges teóriához olyan nagyon, hiszen ha hagynák hogy elmeséljem... - mondta igencsak ideges hangon, miközben a pipát a sarokban lévő fotelba dobta.

Abban a percben Mrs Hudson kopogott be az ajtón.

- Távirat Mr Holmes, a felügyelőtől.

- Nos mi áll benne?

Sherlock feltépte a táviratott, de izgalam egy perc alatt sápadtságba csapott át.

Kedves Mr Holmes!

Kérésére közlöm, hogy...blablabala...az ügyet sikeresen lezártuk, miután a gyilkos önként jelentkezett a Scottland Yardon.

A hölyg...

- Aha!!! - kiáltott egyszerre az egész hölgykoszorú

...a hölgy bevallotta, hogy féltékenységből követte el a tettét...

Te jó ég Watson! Te jó ég! - mondta kacagva és a táviratot összegyűrve a sarokba dobta....

2. Más állapot!

 

-De igen is ez így van Sherlock!

-Rendben kedvesem, rendben. Önnek teljes mértékben igaza van. - mondta Sherlock, miközben Watson igencsak meglepett arccal bámult barátjára, aki mindezt olyan átszellemült mosollyal és bársonyosan kedves hangon közölte, mintha nem is önmaga lett volna.

-Igazán? Jól van, nekem mennem kell- és a hölgy kiviharzott a szobából.

-Holmes!

-Igen Watson? Nyilván arra kíváncsi honnan tudom. Hiszen a hölgy csak önnel osztotta meg a titkot. Ugyanakkor mint ön is tudja egy állapotos nővel finomann illik bánni.

- Holmes én nem jutok szóhoz.

- Ugyan miért? Dedukció barátom, dedukció...