Ny�lt az ajt�, Mrs Hudson l�pett be, karj�ban furcsa csomaggal, arc�n hat�rtalan d�bbenettel. A detekt�v fel sem pillantott, �gy k�rdezte:

- Meg�rkezett a mai posta?

- Igen, Mr Holmes... vagyis, nem... m�rmint... nem tudom. N�zze, ezt tal�ltam a bej�rat el�tt!

- B�rmit is tal�lt, rem�lem, a postai k�ldem�nyeket is meg�rizte... Nocsak! Ilyen furcsa csomagot se kaptam m�g - Igen, v�gre feltekintett, �s mindj�rt megl�tta, ami a der�k h�zvezet�n�t �gy megzavarta.

- Egy csecsem�, Mr Holmes.

- Mindj�rt gondoltam, Mrs Hudson, hogy ami s�r �s rugdal�zik, csak egy gyerek lehet - jegyezte meg ironikusan, majd fel�llt, hogy k�zelebbr�l megszeml�lje az apr�s�got. Mikor az asszony megpr�b�lta a karj�ba adni, kezeit felemelve h�tral�pett, jelezve, hogy nem k�v�nja dajk�lni.

- Lev�l is van mellette... - pr�b�lkozott tov�bb a h�lgy.

- Val�ban? K�rem, mutassa, gyorsan!

Nem is lev�l volt, csup�n egy gy�r�tt, megviselt pap�rszelet, rendezetlen, kusza sorokkal, sietve odavetett, remeg� bet�kkel. A tartalm�r�l nem is besz�lve... A f�rfi homlokr�ncolva olvasta a sorokat, arca egyre t�preng�bb kifejez�st �lt�tt, Mrs Hudson aggodalmasan figyelte.

V�gt�re is Holmes leengedte a levelet, de sok�ig �gy t�nt, nem akar�dzik sz�lni egy sz�t sem (ezzel, tal�n mondanom sem kell, pattan�sig fesz�tette a n� idegeit).

- Nem tehetj�k utc�ra a gyereket - jelentette ki v�g�l. Az asszony mellkas�b�l felszakadt egy megk�nnyebb�lt s�haj. - Bizony�ra k�v�ncsi, mi�rt d�nt�ttem �gy. Mi�rt akarok egy gyereket pesztr�lni, mikor jelenleg ez lenne �letem utols� v�gya? Azt hiszem, b�r nekem c�mezt�k, ezt az �zenetet �n is elolvashatja.

�tny�jtotta a pap�rt a h�zvezet�n�nek, aki t�relmetlen�l vette el az �r�st. Szemei szapor�n ugrottak sorr�l sorra, a v�g�n pedig eg�szen beles�padt abba, amit meg�rtett.

Tisztelt Mr Holmes,

Tiszt�ban vagyok vele, hogy �n nem sz�razdajka, hanem mag�ndetekt�v... de k�rem, k�ny�r�gve k�rem, ne hagyja veszni a l�nyomat! Egy nap majd meg�rti, mi�rt �ppen �nh�z fordulok - k�v�nom, min�l k�s�bb j�jj�n el ez a nap. Ne kutasson ut�na, ne keressen mi�rtet, �s legf�k�pp ne akarja tudni titkomat! K�ts�gbeesetten �rok, nincs m�r sok id�m...

Hallgassa meg egy anya (utols�) k�r�s�t!

C.M.

Zavart tekintettel pillantott fel, a nyomoz� kifejez�stelen arccal n�zett vissza. Szemmel l�that�lag nem k�v�nt t�bb inform�ci�t, amire r�j�tt, megosztani az asszonnyal. Egy�bk�nt a l�nyeget mag�t�l is kital�lhatta. AZT a l�nyeget: a baba nem m�s, csup�n egy izgalmas rejtv�ny a f�rfi sz�m�ra. Term�szetesen nem dobja ki, hiszen van sz�ve, nem mondhat ellent a k�r�snek... de tal�n ink�bb az�rt d�nt mellette, mert olyan titokzatos k�d lengi k�rbe a cs�pps�get. Akinek mellesleg m�g neve sincs.

Igen, ez az. N�v. Nem hagyhatja �gy �lni. Ha Holmeson m�lik, „gyermeknek" sz�l�thatj�k �lete v�g�ig.

- Hogyan h�vt�k az �desanyj�t, Mr Holmes?

- Bertha - felelte, majd szinte nosztalgikus hangnemben hozz�tette: - Gy�l�lte a nev�t.

- Oh, �rtem - Gondolkod�ba esett. Ez a lehet�s�g kil�ve. Musz�j lesz belevonnia a f�rfit is, hiszen �gy napnyugt�ig sem sakkozhat ki egyetlen nevet sem. - Mit sz�lna a Michael�hoz? Claire? Martha? Sarah?

- Mire akar kilyukadni...?

- Felt�tlen�l valami olyan kell, ami sz�pen cseng a Holmesszal...

- Micsoda? - Ami a detekt�v sz�j�t elhagyta, fel�rt egy oroszl�n h�rd�l�s�vel. A h�zvezet�n� nem sz�letett idom�rnak, de m�k�dtek az anyai �szt�nei, �gy, a csecsem� �rdek�ben, harcolt, nem hagyta mag�t.

- Az �desanya nem hagyott h�tra m�g egy nevet se, amibe megkapaszkodhatn�nk. Keresztnevet kre�lni nem nagy dolog, minden sz�l� megteszi, de vezet�knevet... nos, akkor az apa a saj�tj�t adja. Vagy ha nincs, ott az any��. Igen �m, de hol van itt apa? Az anya? Mivel �gy d�nt�tt, marad a kicsi, �n lesz a gy�mja...

- Amennyiben ez az �ll�spontja, melynek, el kell ismerni, van alapja, �gy �nre b�zom a n�v kiv�laszt�s�t. Beleegyezem az �tlet�be, ha kihagy bel�le.

- Mialatt �n ilyen k�rm�nfontan tudtomra adta sz�nd�k�t, nekem siker�lt megold�st tal�lnom. Susannah. Tal�n gyakori, de gy�ny�r�. R�ad�sul felett�bb sz�pen cseng...

- Ne eml�keztessen r�! - Felemelte a kez�t, elhallgattatva a n�t. - Hozz� kell szoknom egy gyerek gondolat�hoz. Egy gyerek a Baker Street 221B alatt... B�rmily nehezemre is esik kimondanom, sz�ks�g lesz egy nevel�n�re. Nem v�rom el, hogy �n gondoskodj�k a gyermekr�l, engem pedig eleve hagyjon ki a sz�m�t�saib�l! - Besz�d k�zben idegesen j�rk�lt fel-al�, nyugtalanul r�tta a k�r�ket. Ami a reggel t�rt�nt, olyan k�ptelen val�s�g volt, amir�l nem is �lmodhatott. M�gis megt�rt�nt. Nem szerepelt a terveiben, de egy�tt kellett �ljen vele ezent�l. Igen, � v�llalta, igen, nem is �rtette eg�szen mi�rt, de most m�r ez van. �gy marad.

- Megk�rdezem a n�v�remet, tud-e aj�nlani valakit. Rengeteg keresztl�nya van, bizony�ra akad aki...

- K�sz�n�m, Mrs Hudson - v�gott k�zbe szel�d er�llyel, jelezv�n, hogy t�relme v�get �rt, �s nem hajland� az �gy megold�s�ra sz�tt terveket hallgatni. A h�lgy meg�rtette ezt, sietve t�vozott a szob�b�l, vitte mag�val a bab�t is, �s k�zben egyre t�rte a fej�t, mire lesz m�g sz�ks�g, mi mindent kell elv�gezni...

Sherlock mag�ra maradt. Az ablakhoz l�pett, elgondolkozva b�mult ki a n�ptelen utc�ra. Nem is olyan r�g m�g egy k�ts�gbeesett n� sietett el erre, hogy a k�sz�b�n hagyjon egy gyermeket. Egy gyermeket, akinek nincs anyja, nincs apja, csak egy nem erre sz�letett detekt�vje �s egy gondoskod� h�zvezet�n�je. Egy gyermeket, akinek tal�n volt neve, tal�n nem is t�r�dtek ilyesmivel, de most kapott egy �jat. Egy gyermeket, aki m�g alig �lt, de m�ris �j �let hullt a nyak�ba.

- Susannah Holmes... - suttogta maga el� lassan.

El kellett ismerje, hogy val�ban sz�pen cseng.