17. Amikor a sors k�zbesz�l

N�h�ny nappal k�s�bb az emeletet takar�tottam, amikor hatalmas cs�r�mp�l�st hallottam a konyh�b�l. Holmes is �ppen otthon volt, ez�rt egy�tt rohantunk a hang ir�ny�ba. A konyh�ba �rve l�ttuk, hogy Mrs. Hudson a padl�n fekszik, eszm�letlen�l. A detekt�v let�rdelt �s f�l�hajolt.

-         �gy t�nik, el�jult. Sarah, h�vjon orvost!

Doktor Jameson egy utc�nyira lakott t�l�nk. Ha �ppen a k�l�nbej�rat� gy�gy�szunk, Watson nem �llt rendelkez�sre, t�le k�rt�nk seg�ts�get. Tapasztalt, j� szakember volt. �gy futottam hozz�, ahogy csak b�rtam.

Mire meg�rkezt�nk az orvossal, Mrs. Hudson m�r az �gy�ban fek�dt �s mag�n�l volt. Am�g vizsg�lt�k, Holmes �s �n a szob�ja el�tt v�rakoztunk. �n le�ltem a padl�ra, h�tamat nekid�nt�ttem a falnak, �s magamnak valami magasabb er�t�l k�rtem seg�ts�get. Holmes fel s al� j�rk�lt, ami felett�bb ideges�t� volt. M�r �ppen sz�lni akartam neki, amikor az ajt�ban megjelent doktor Jameson. �n fel�lltam �s a detekt�vvel egyszerre k�rdezt�k:

-         Hogy van?

-         Ne agg�djanak, j�l van. – felelt az orvos nyugodt hangon.

-         De? – �gy t�nt, Holmes-szal csak egyszerre tudunk megsz�lalni.

-         De pihen�sre van sz�ks�ge. Mrs. Hudson sem lesz m�r fiatalabb, j�llehet, � ezt nem hajland� figyelembe venni. M�r t�bb, mint 20 �ve ismerem. Nagyon makacs asszony. Val�sz�n�leg t�lhajszolta mag�t.

-         �n folyton mondogatom neki, hogy dolgozzon kevesebbet, majd �n helyettes�tem, de ritk�n hallgat r�m. – mondtam most m�r kicsit megnyugodva.

-         Pedig musz�j lesz lass�tania, mert legk�zelebb nem biztos, hogy ilyen szerencs�je lesz.

Ez ut�bbi mondatot hallva kicsit megfagyott a leveg�.

-         Bemehet�nk hozz�?- sz�lalt meg Holmes.

-         Most alszik, ink�bb ne zavarj�k.

-         Rendben.

-         Akkor �n v�geztem is. Ne agg�djon, Sarah! Mrs. Hudson rendbe fog j�nni. Viszontl�t�sra!

-         Viszontl�t�sra, doktor �r!

-         V�rjon, Jameson, kik�s�rem!

Holmes �s az orvos a bej�rati ajt�hoz mentek, �n meg csak �lltam a folyos�n, tehetetlen�l. Pont most, amikor �gy t�nt, rendez�dnek a dolgok, itt van ez. Legsz�vesebben �v�lt�ttem volna, vagy t�ny�rokat v�gtam volna a falhoz. D�h�s voltam a sorsra, hogy mindig kitol velem.
A fallal szemben �lltam, fejemet nekid�nt�ttem a falnak, �s a l�bamat b�multam. �gy em�sztettem magam, m�gnem egy kezet nem �reztem a v�llamon.

-         J�l van? – sz�lt egy halk hang m�g�ttem.

Megfordultam, �s l�ttam, hogy Holmes n�z r�m, agg�dva. Nem sz�ltam semmit, csak a mellkasa k�r� fontam a karjaimat, �s hozz�b�jtam. Mag�hoz szor�tott.

-         Nagyon megijedtem. – motyogtam a mellkas�ba.

-         �n is.

Finoman cir�gatta a h�tamat, �s k�zben n�h�ny puszit nyomott a fejemre. Kiss� elh�z�dtam, majd megcs�koltam. J� ideig �lltunk, ott egym�sba feledkezve. V�g�l a f�rfi megsz�lalt.

-         Mennem kell.

-         Igen, nekem is dolgom van.

M�g egyszer, utolj�ra, megcs�kolt, majd a kab�tj��rt indult.

-         Val�sz�n�leg eg�sz nap t�vol leszek. Nem baj, ha egyed�l hagyom Mrs. Hudson-nal?

-         Nem, dehogy. Menjen csak b�n�z�kre vad�szni. De az�rt vigy�zzon mag�ra!

-         Vigy�zzanak m�sok! – felelte sz�les mosollyal, majd kisietett az ajt�n.