16. Megt�rt a j�g?

Izgatottan v�rtam els� cikkem megjelen�s�t. Mivel a helyes�r�s m�g nem ment t�k�letesen, Watsont k�rtem meg arra, hogy lektor�lja az �r�saimat.

V�gre elj�tt a nagy nap. Az els�k k�z�tt vettem meg a Strand-et, �s hihetetlen�l j� �rz�s volt nyomtat�sban l�tni a mondataimat. Eg�sz nap szinte „r�pk�dtem” �r�m�mben. El is felejtettem, hogy nemr�g m�g milyen pocs�kul voltam.

Aznap este Holmes, kiv�telesen, otthon tart�zkodott. Vacsora ut�n, amikor szedtem le az asztalt, l�ttam, hogy kez�be vette a lapot. Juj, biztosan meg fogja l�tni a cikkemet �s elolvassa? Vajon, mit fog sz�lni hozz�? Idegesen vittem le a t�ny�rokat a l�pcs�n. Mrs. Hudson mostan�ban el�gg� f�rad�kony volt, �s a k�z�rzete sem volt az igazi, �gyhogy elk�ldtem aludni. Elmosogattam, rendet raktam a konyh�ban, azt�n le�ltem varrogatni. K�zben, term�szetesen, folyamatosan kattogott az agyam.

Nemsok�ra l�p�seket hallottam. Holmes j�tt le a l�pcs�n, megismertem a j�r�s�t. Biztosan dolgozni megy, gondoltam. A bej�rat helyett azonban a konyha fel� vette az ir�nyt. Meg�llt az ajt�ban.

-         Sarah!

-         Uram? – igyekeztem kim�rt, �s �rzelemmentes lenni. Legal�bbis annak t�nni.

-         �n m�g �bren van?

-         Nem, uram. Mostan�ban m�r alvaj�r�s k�zben besz�lek �s varrok is.

-         L�tom, remek hangulatban van. Akkor nem is zavarom

-         Eln�z�st, Mr. Holmes. Nem zavar. Mit tehetek �n�rt?

-         Nos… Besz�lni szeretn�k �nnel.

H�ha!

-         Hallgatom.

-         Nem is tudom, hol kezdjem…

R�mosolyogtam.

-         Tal�n az elej�r�l.

T�tov�zott, majd le�lt a mellettem l�v� sz�kre. Az asztalt b�multa.

-         Gratul�lok a cikk�hez!

-         Nem lep meg, hogy kital�lta.

-         Nem sokkal azut�n, hogy meg�rkezett, mes�lt Watsonnak err�l a Homer Simpson-r�l. Szeg�ny Watson nem nagyon �rtette, ki is �, �s nekem panaszkodott.

-         �s �n megjegyezte a nevet.

-         Term�szetesen. A londoni k�nyvkeresked�sek minden bizonnyal h�l�t adnak az �gnek, hogy �n itt van.

K�rd� n�ztem r�.

-         T�bbsz�r is l�ttam, hogy k�nyveket cipelt haza.

-         T�nyleg? Akkor igaz�n seg�thetett volna n�ha. Ezek a k�nyvek igencsak nehezek voltak.

-         Nem tehettem, mert olyankor mindig �lruh�ban voltam.

-         �rtem.

-         Azt viszont csod�lom, hogy a h�zimunka mellett volt ideje ennyit olvasni…

Itt az alkalom.

-         Kar�csony �ta el�g sok id�m volt r�.

Holmes arca megr�ndult.

-         Igen, ez a m�sik dolog, amir�l besz�lni akartam �nnel. Eln�z�st szeretn�k k�rni.

�reztem, hogy kezdek nagyon m�rges lenni.

-         Mr. Holmes, figyelmeztetem, ha most eln�z�st akar k�rni, az�rt, ami t�rt�nt, ink�bb bele se kezdjen.

-         Val�ban ez volt a tervem…

-         Ne, ne, ne, ne! – szak�tottam f�lbe. – Ezt most hagyjuk abba!

Felpattantam a sz�kr�l �s elindultam ki a konyh�b�l. Holmes azonban megragadta a bal csukl�mat, �s visszah�zott.

-         Hallgasson v�gig, k�rem.

R�n�ztem. L�ttam, hogy ezt most t�nyleg komolyan gondolja.

-         Folytassa. – M�g mindig fogta a kezem.

-         El�sz�r t�nyleg bocs�natot akartam k�rni. De azt�n �tgondoltam a dolgot. – K�zelebb h�zott, �s m�lyen a szemembe n�zett. – �n nem b�ntam meg azt, ami t�rt�nt. De egy valamit m�gis: azt, hogy az az�ta eltelt id�ben tulajdonk�ppen �tn�ztem mag�n. Beletemetkeztem a munk�mba; �gy tettem, mintha semmi sem t�rt�nt volna. �n nem akartam �nt b�ntani, csak… Ez az eg�sz szitu�ci� nekem nagyon furcsa. Nem tudtam, mit tegyek, �s �gy menek�l�re fogtam a dolgot. Persze ezzel csak rontottam a helyzeten.

Elb�v�l� volt a bizonytalans�ga. R�mosolyogtam.

-         Megbocs�tok.

-         Val�ban? – felder�lt az arca.

-         Igen. Egy felt�tellel.

-         Mi volna az?

-         Hogy lesz�ll a l�bamr�l, mert m�r percek �ta azon �ll.

Elh�z�dott, elengedte a kezemet. Am�g megpr�b�lta helyrehozni megt�p�zott �n�rzet�t, �n gonoszan mosolyogva �sszepakoltam a t�t meg a c�rn�t.

-         K�s�re j�r, Mr. Holmes. �n lefekszem. – Elindultam az ajt� fel�, majd meg�lltam �s visszafordultam. – Lenne kedve felk�s�rni a szob�mig?

A „lakoszt�lyomhoz” �rve meg�lltunk. A f�rfi hozz�m fordult.

-         J� �jt, Sarah!

-         J� �jt, Mr. Holmes!

A nev�t m�r nem is tudtam rendesen kimondani, mert akkor m�r �reztem az ajkait a sz�mon. Azt�n nemsok�ra a nyelv�t a sz�mban. Onnant�l kezdve n�h�ny percre megsz�nt sz�munkra a vil�g. Amikor m�r er�sen oxig�nhi�nyos �llapotba ker�lt�nk, elh�z�dtunk egym�st�l. �n bementem a szob�mba, ruh�stul az �gyamra d�ltem �s pihentet�, m�ly �lomba zuhantam. Hossz� id� �ta el�sz�r.