15. Bar�t a bajban

Az �j�v bek�sz�nt�vel visszat�rtek a sz�rke h�tk�znapok. Holmes visszah�z�d�bb lett, tal�n a haza�rkezett Mrs. Hudson szem�lye fesz�lyezte, vagy a sok munka tette t�vols�gtart�bb�, nem tudom.

Ahogy telt-m�lt az id�, a kar�csony eml�kk� fakult, s�t: olyan volt, mintha az eg�sz meg sem t�rt�nt volna, csak �lmodtam azt a n�h�ny, �nfeledt napot. R� kellett j�nn�m, hogy tulajdonk�ppen ennek �gy kellett t�rt�nnie. Hiszen ki vagyok �n, hogy elnyerjem a Nagy Detekt�v sz�v�t?!

F�jt persze, mert biztos voltam magamban. Amikor az ember k�zel �rzi a szerelmet, rem�nykedik.

Azel�tt Holmes mes�lt az eseteir�l (m�g ha nem is r�szletesen �s nem is sokat), k�v�ncsi volt, hogy ez n�lunk is �gy t�rt�nt-e, m�rmint hogy Conan Doyle is �gy �rta meg k�nyveiben, de most… Azt se tudtam, mikor fejezett be egy nyomoz�st, �s mikor kezdte el a k�vetkez�t. Watson szint�n el volt havazva, j�rv�nyok d�nt�gett�k le l�bukr�l az embereket, �n meg nagyon egyed�l �reztem magam.
Amikor csak tehettem, j�rtam a v�rost, s�t�ltam. K�nyveket, �js�gokat vettem, folyamatosan olvastam. Hajtott a tud�sv�gy. Lassan meg�rtettem a k�r�l�ttem l�v� vil�got, ugyanakkor nagyon sok dologgal nem �rtettem egyet. Szerettem volna kiki�ltani orsz�gnak-vil�gnak a v�lem�nyemet, anno �js�g�r� szerettem volna lenni, vagy micsoda. �gy h�t felkerestem egyetlen ismer�s�met, akinek volt valami k�ze az �js�g�r�shoz, dr. Watson-t.

Kellemes, tavaszi d�lut�non kerestem fel a doktort. A szalonban �lve figyelmesen v�gighallgatta a mondand�mat, igaz�n t�relmesen viselte, amikor fel s al� j�rk�lva bosszankodtam a n�k helyzet�n, �s egy�b, �ltalam s�lyosnak v�lt t�rsadalmi igazs�gtalans�gokon. Amikor v�gre befejeztem r�vid hallgat�s ut�n �gy sz�lt:

-         N�zze, Sarah! �n nagyon nagyra becs�l�m �nt. Okos, j�zan �s remek�l �tl�tja a dolgokat. Minden bizonnyal az �js�g�r�sban is meg�lln� a hely�t, �s nincs k�ts�gem afel�l sem, hogy a cikkei vit�kat v�ltan�nak ki. Hasznos vit�kat. Ugyanakkor van egy probl�ma.

K�rd�n n�ztem r�.

-         Az a gond, hogy �n n�.

-         De dr. Watson, vannak �js�g�r�n�k. Nem sokan, de vannak.

-         Igen, vannak, de gondoljon csak bele, milyen t�m�kkal foglalkoznak?

-         ���… F�z�s, s�t�s, h�ztart�s, gyereknevel�s, divat. Csupa olyan dolog, amihez csak a n�k �rtenek. No, igen: m�shol nem is �rv�nyes�lhetnek.

-         Pontosan. �nnek nagyon j� gondolatai vannak, de mint n�t�l nem fogadn�k el. Sajn�lom.

D�h�s lettem �s nagyot k�romkodtam. Magyarul. Watson n�zett r�m, �s b�r nem �rtette, mit mondtam, sejtette, hogy mi lehetett.
Elsz�gyelltem magam.

-         Eln�z�st, doktor �r. Nem az �n hib�ja, csak… Annyi mindent�l el vagyok itt szak�tva. Nem csin�lhatom azt, amit szeretn�k. Elegem van abb�l, hogy nincsenek jogaim, nagy nyilv�noss�g el�tt nem mondhatom ki, amit gondolok, hogy az utc�ban �l� �regasszonyok folyton azt k�rdezgetik, mikor megyek m�r f�rjhez, hogy eg�sz �ll� nap h�ziasszonyt �s h�zicsel�det j�tszom, f�z�k, meg takar�tok �s olyan f�rfi gaty�j�t mosom, aki a n�ket semmibe veszi �s t�bb, mint h�rom h�napja hozz�m se sz�l!

V�g�n m�r szinte kiab�ltam. Amikor befejeztem a mondand�mat, forrt bennem a d�h. Watson csak �lt �s n�zett r�m. Na, mindj�rt hozza a nyugtat�t, gondoltam. L�ttam rajta, hogy valamit mondani akar, de csak t�togott.

-         Holmes? – k�rdezte eg�szen halkan.

„M�r’,m �g kire mosok?”, vetettem oda majdnem, de csak b�lintottam. Az orvos nem tehetett semmir�l. Ledobtam magam a d�v�nyra, �s nagyot s�hajtottam. Watson ott �lt mellettem, �s finoman megsz�lalt:

-         Mi t�rt�nt?

Elmes�ltem, hogy mi t�rt�nt kar�csonykor, mi vezetett od�ig, �s hogy az�ta mi a helyzet.

Hosszasan gondolkodott, majd eg�szen komoly �s hat�rozott hangnemet �t�tt meg.

-         �n publik�lni fog!

-         De azt mondta…

-         Tudom, mit mondtam, de tudja Sarah, k�r lenne veszni hagyni a gondolatait. Azok ut�n, amin kereszt�l ment, az a legkevesebb, hogy seg�tek �nnek min�l kellemesebb� tenni az ittl�tet. �s tal�n egy kicsit el is tudjuk �gy vonni a figyelmet az �n igen zseni�lis, ugyanakkor n�ha el�g faragatlan �s rideg bar�tomr�l.

-         Az t�nyleg j� lenne. De hogy oldjuk meg azt a probl�m�t, hogy n� vagyok?

-         �ln�ven fog �rni. �n majd beviszem a cikkeket a szerkeszt�s�gbe, �s azt mondom, nem k�v�nja felfedni a kil�t�t.

-         Ez �gy menni fog?

-         �gy gondolom, hogy siker�l majd olyan j� cikkeket �rnia, hogy el tudj�k adni magukat!

Watson-t m�g sohasem l�ttam ilyen hat�rozottnak. Hittem neki. Teljesen feldob�dtam, �s �r�m�mben Watson nyak�ba ugrottam. Persze abban a pillanatban nyitott be a feles�ge, �s azt�n magyar�zkodhattam neki.

S hogy mi lett az �r�i �lnevem? Homer Simpson…