11. fejezet

                     P�ratlan v�ratlans�g

Eg�sz �jjel nyugtalanul forgol�dtam. Alig n�h�ny �r�t pihentem csak. Nem voltam biztos benne, hogy helyes d�nt�st hoztam.

Nehezen j�tt a reggel. A detekt�v este nem itthon vacsor�zott, k�rte, hogy ne v�rjam meg. B�r �bren voltam, nem hallottam, mikor �rt haza.

A reggeli t�lal�sakor m�r �bren volt, �js�got olvasott �s cigarett�zott.

- J� reggelt, Sarah!

- J� reggelt, Mr. Holmes!

- Kicsit f�radtnak t�nik. Rosszul aludt?

- Igen, meglehet�sen.

- Net�n a megb�z�som miatt? – felpattant �s idegesen j�rk�lni kezdett. – Ostoba �tlet volt, felejtse el. Hogy juthatott eszembe ilyesmi?

El��lltam.

-         Nem! Nem amiatt! Azazhogy igen, csak… azon gondolkodtam, hogy mit kellene csin�lnom. – f�llentettem. – Hogy el�rj�k a c�lunkat. Megpr�b�ltam megtervezni a l�p�seimet.

-         �s siker�lt?

-         Azt hiszem, de nem vagyok benne biztos, hogy m�k�dni fog.

-         Mondja el �s majd megl�tjuk.

Leizzadtam.

-         Ezt nem lehet elmondani. Legfeljebb elpr�b�lni. Arra meg ugye nincs lehet�s�gem. De nem is kell. Most m�r biztos vagyok…

-         Itt vagyok �n.

-         … benne, hogy sike… Mi?

-         Itt vagyok �n. Gyakorolja velem!

-         Nem gyakorolhatom �nnel!

-         Mi�rt nem?

-         Mert, mert, mert… itt lakom! �s nem tudn�k ut�na �nre n�zni! Felejtse el, Mr. Holmes, nem!

-         Ugyan Sarah, azt hittem, b�trabb enn�l!

-         Ez nem b�tors�g k�rd�se. Nem akarok komplett h�ly�t csin�lni magamb�l olyasvalaki el�tt, akit…

-         Akit?

-         Akit… annyira tisztelek �s becs�l�k, mint �nt.

-         Nem b�zik bennem.

-         De igen. De ez most hogy j�n ide?

-         �gy, hogy tudnia kellene, hogy nem fogok g�nyt �zni mag�b�l. Mindketten pontosan tudjuk, hogy mi�rt tenn� azt, amit tesz. �s nem csak �n viselkedne �gy, ahogy, hanem �n is. �n alak�tan�m a gaz cs�b�t�t.

Felkacagtam.

-         �n, mint gaz cs�b�t�? Nehezen tudom elk�pzelni.

Tov�bb nevettem, am�g valami furcs�t nem �reztem. K�t kar szorosan a derekamra fon�dott. Ott �lltam, nekipr�sel�dve Holmes test�nek. �reztem a k�lnije illat�t, a doh�nyt. Az arca lassan k�zel�tett az eny�mhez, majd elhajolt �s jobb f�lembe suttogott:

-         M�g sok dolog van, amit nem tud r�lam, Sarah!

Mozdulatlanul �lltam. Lassan, nagyon lassan visszah�z�dott, de �gy, hogy arc�val v�gigsim�tsa az eny�met. �gy �reztem, hogy el�gek. Holmes r�mn�zett, elh�zta a karj�t a derekamr�l, �sszekulcsolta a h�ta m�g�tt a kez�t.

-         Eln�z�st a k�zj�t�k�rt, kisasszony, de k�v�ncsi voltam, hogyan reag�l egy ilyen jelleg� v�ratlan l�p�sre.

El�g h�ly�n n�zhettem.

-         �s? �tmentem a vizsg�n?

-         Igen, b�r lehetett volna laz�bb is. �gy meggy�z�bb lett volna. Tudja mit? Estig tal�lja ki, mit, hogyan tenne, vacsora ut�n pedig tesz�nk egy pr�b�t.

-         Honnan fogja tudni, hogy viselkedne az orvos, dr. Hamilton?

-         Minap voltam n�la. Kivizsg�l�son. Egyszer�, de szenved�lyes jellem. Nem neh�z kital�lni a l�p�seit. Most pedig reggelizz�nk! �n evett m�r?

-         Nem.

-         Akkor j�jj�n, foglaljon helyet! K�r lenne a reggeli�rt, ha kih�lne!

Az volt �letem leghosszabb reggelije.