10. fejezet

                          V�ratlan fordulat

Aznap kora d�lut�n �j �gyf�l �rkezett Holmes-hoz. A dolgaiba nem avatott be, legnagyobb sajn�latomra, legfeljebb egyszer-k�tszer k�rt tan�csot. �ltal�ban n�i viselked�ssel kapcsolatban fordult hozz�m.

A megb�z� t�voz�sa ut�n n�h�ny �r�val a detekt�v csengetett �rtem. Igyekeztem a reggeli incidens ut�n higgadtan viselkedni. Azt hiszem siker�lt.

Bekopogtam, bementem a szalonba �s meg�lltam az ajt� k�zel�ben. Holmes az ablakn�l �llt �s az utc�t n�zte. Gondterheltnek l�tszott.

-         Parancsoljon, Mr. Holmes!

Fel�m fordult.

-         A seg�ts�g�re van sz�ks�gem. �lj�n le, k�rem!

Le�ltem a kanap�ra. Kicsit agg�dtam, hogy valami baj lehet. A f�rfi fel-al� j�rk�lt a szob�ban, h�ta m�g�tt �sszekulcsolt k�zzel �s a padl�t b�multa.

-         Az �r, aki ma itt j�rt, egy nagyon kedves ismer�s�m. N�h�ny �ve n�s�lt meg, de feles�g�t m�g mindig ugyanolyan szenved�llyel �s odaad�ssal szereti, mint az els� nap.

Furcsa volt Holmes sz�j�b�l hallani a „szenved�ly”, „odaad�s” �s a „szeret” szavakkal. Furcsa, de nem rossz.

-         De?

-         De nem biztos benne, hogy a feles�ge is ugyanezt �rzi ir�nta. Er�s a gyan�ja, hogy az asszony megcsalja.

-         Mi sem egyszer�bb. �n �lruh�ba �lt�zik �s meglesi �ket. Nem �rtem, mi�rt kellek �n.

-         Nem ilyen egyszer� a dolog. A h�lgy �ll�t�lag el�gg� beteges, legal�bbis ezt a l�tszatot kelti, a szeret�je pedig az orvosa. A f�rfi r�sz�r�l nem ez lenne az els� kaland.

�n egyel�re csak egy orvost ismertem, Watson-t, �s r�gt�n � jutott eszembe, mint szeret�. Az elk�pzel�s nagyon ijeszt� volt, fel is nevettem.

-         Eln�z�st.

-         Semmi gond. �n is ban�lisnak tartom az �gyet, de egy j�bar�tomr�l van sz�, �s l�tom, mennyire szenved.

-         �s mihez kellek �n?

-         Eszembe jutott egy terv, de ez, hogyismondjam… sz�val nagyon illetlen dolog ilyet k�rni egy h�lgyt�l. �s nem tudom, hogy hajland� lenne-e r�.

Zavarodottan n�ztem r�.

-         Mi lenne az?

Meg�llt, majd le�lt mell�m.

-         Ha �gy �rzi, nyugodtan pofon v�ghat az�rt, amit mondani fogok.

Kezdtem sejteni a dolgot.

-         Csak nem azt akarja mondani, hogy n�i b�jaimat bevetve kellene kik�nyszer�tenem a doktorb�l a vallom�st?

Holmes r�m se mert n�zni.

-         De igen. – suttogta.

-         �s mi�rt pont r�m gondolt?

-         Nem sok n�ismer�s�m van. Aki van, benn�k sem b�zom meg igaz�n. �n kiv�tel. M�sr�szt, ha helyes a felt�telez�sem, �nnek volt m�r dolga f�rfival, �gy pontosan tudja, mit kell csin�lnia. Tov�bba hasonl�t az omin�zus h�lgyre, �gy tal�n az orvost sem kellene sok�ig noszogatni, hogy…

-         Hogy r�kapjon az �zemre. �rtem. Nos, Mr. Holmes, mindaz, amit elmondott, igaz. Tegy�k fel, hogy v�llalom. Ezzel m�g nem bizony�tottunk semmit.

-         �gy terveztem, hogy elh�vom a bar�tomat �s feles�g�t, mint r�gi ismer�s�ket. �n rosszull�tet sz�nlelve kih�vja az orvost �s bemegy vele az �n szob�mba, mi addig a szalonban beszelget�nk. Az ajt�k j�l szigetelnek, nem fog �thallatszani a besz�d. �n elkezdi a … sz�val, teszi, amit tennie kell �s amikor m�r el�g f�lre�rthetetlen helyzetbe ker�ltek, egy el�re megbesz�lt jellel jelez nekem �s mi bemegy�nk.

-         Mondjuk leverek egy v�z�t?

-         Mondjuk igen.

-         �s gondolja, hogy ett�l kipakolnak a szeret�k?

-         A h�lgy k�ztudottan szenved�lyes teremt�s, kiz�rt dolognak tartom, hogy sz� n�lk�l t�rn� a t�nyt, hogy megcsalj�k.

-         Aki megcsal, nem tudja elviselni, ha megcsalj�k.

-         Pontosan.

R�mn�zett.

-         Nos?

-         Az a t�ny, hogy tisztess�gtelen n�nek gondol, nem t�l h�zelg�.

-         Egy�ltal�n nem gondolom �nr�l, hogy erk�lcstelen lenne. Az �n vil�g�ban, ha j�l �rtettem, az a fajta tapasztalat, amivel �n rendelkezik, �ltal�nos dolog. �ppen ez�rt nem is vetem meg. Szeretn�m, ha seg�tene.

Nagyot s�hajtottam.

-         Rendben.

Felder�lt az arca.

-         Komolyan gondolja:

-         Igen, m�k�s lesz.

-         M�k�s?

-         M�k�s, vicces, sz�rakoztat�. Azt hiszem, �lvezni fogom.

Ekkor olyasmi t�rt�nt, amire nagyon nem sz�m�tottam. Holmes megfogta a jobb kezemet, sz�j�hoz emelte �s gyeng�den megcs�kolta. Felemelte a fej�t, kezemet a kez�ben tartva a szemembe n�zett.

-         Le vagyok k�telezve �nnek, Sarah!

Fogalmam sincs, meddig �lt�nk ott, k�z a k�zben, egym�sra n�zve. Teljesen elvesztettem az id��rz�kemet. Lehet, hogy csak k�t m�sodperc volt, de lehet, hogy 10 perc. V�g�l a detekt�v megsz�lalt.

-         Most mennem kell. – mondta halkan.

�n csak b�lintottam, �s fel�lltam. A f�rfi is felkelt. M�r �ppen indultam volna, amikor megsz�l�tott.

-         Sarah!

R�n�ztem.

-         Igen?

-         M�g egyszer nagyon k�sz�n�m.

R�villantottam �rd�gi mosolyom.

- Majd akkor k�sz�nje, ha m�r v�gezt�nk. – �s kisiettem a szob�b�l.